PERFECT UNITY
Passage To Wasteland

A zalaegerszegi Perfect Unity komor, szürkés CD borítója alapján rögtön valami gótikus dologra asszociáltam, ám hamar kiderült, hogy itt egészen másról van szó.

A csapat progos beütésű dallamos speed/power-ben utazik, a Symphony X és az Iron Maiden hatása mindenképpen szembetűnő, de egyéb elemek is keverednek a muzsikában. A Rebirth című nyitónóta rögvest egy Maidenes riffel kezd (Wasted Years...), a folytatás azonban kíméletlen tempójú speedelés, melyre az angyali hangú Farkas Liza hoz fogós dallamokat. A második Instinct jóval összetettebb, nehezebb szerzemény, több progresszív betéttel, az anyag kiemelkedően legjobb darabja azonban a címadó Passage To The Wasteland, melyben modern szaggatott részek, kétlábdobos gyorsulások és lágy akusztikus pillanatok egyaránt fellelhetőek, a flamenco középrész pedig egészen zseniális húzásnak bizonyult!

A zenekar tagjai mind jól teljesítenek, a ritmusszekció precíz és húzós, a riffek és a gitárszólók aprólékosan kimunkáltak. Miklós Gábor angol nyelven megfogalmazott gondolatait külön kiemelném, demós csapatnál ilyen szintű szövegekkel ritkán találkozni. Liza hangját először túl lágynak tartottam a zenéhez képest, ráadásul kicsit hátra is keverték, de idővel megszoktam, remélem, hogy legközelebb nagyobb teret és felturbózott éneksávokat kap.

Rendkívül színvonalas anyaggal jelentkezett a Perfect Unity, hallani fogunk róluk, ez biztos!

Kapcsolat: www.perfectunity.hu

D. Gy.

PERFECT UNITY
Passage To Wasteland

Női ének, billentyűk, metal. Sokan a klisé, vagy a trend szavakra asszociálnak, ha ilyesmi kerül szóba, pedig a sajnos divattá vált irányon kívül – és természetesen belül – is sok mindent ki lehet hozni ebből a leosztásból.

Hogy mennyire, arra remek példa a Perfect Unity.

A 2007 elején alapított zalaegerszegi csapat első jelentkezése ez, mely mindössze annyiban hasonlít (az új) Nightwishra, hogy változatos, kiszámíthatatlan, sokszínű.

A Rebirth német speedes alapokkal indít majd egy tipikus első demós, bájos-kellemes refrénbe fut. A másik két dalban (Instinct, Passage To The Wasteland) a jól felépített szólók és a változatos dalszerkezetek érdemelnek külön említést. A súlyos zúzásoktól a Sámán-Classica vonalas gitározáson át a kis latinos-jazzes betétig sok minden megfér egymás mellett ebben a két műben. Ezek alapján már senki nem mondaná meg, hogy ez egy bemutatkozó anyag. A zárás, a Passage... akusztikus verziója – nagybőgő szereplésével! – nagy telitalálat, igazi élményzene.

Farkas Liza hangjával gondban vagyok. Természetesen énekel, tisztában van adottságaival, azzal a hangfekvéssel, ahol otthonosan mozog, ez összhangban is van a zenével, de – talán fiatalsága, vagy a stúdióláz az oka – nem érzem kellően határozottnak. Az is lehet, hogy csak az önbizalom hiányát hallom, azért nem elég dögös a végeredmény. Most még! Ez ugyanis idővel és gyakorlással ki alakulhat.

A tudás, a tehetség és a kreativitás a zenekar tagjaiban és egészében is megvan.

A kellemes kiállású, lehetőségeihez képest jól szóló hangzó 500Ft+pkg-ért megrendelhető.

www.perfectunity.hu

Opé

Komoly promocsomaggal készült a zalaegerszegi Perfect Unity. Az egyszerű, fekete-fehér borítós - de nyomdai kivitelű! - lemez mellé bemutatkozó levél, fotó és biográfia is került, így nem kellett vadászni az információk után. Tanítanivaló hozzáállás, plussz pontot érdemel (igaz erre nem igazán szorul rá a banda).
A négy számos CD amolyan énekesnős csapatot mutat első hallgatásra, de nem a gothic bandák sorát erősítik, bár itt-ott nyomokban fellelhető ezek hatása is. Színesítő jelleggel.
Magukat helyenként progresszív elemekkel kiegészített dallamos metalnak kategorizálják. Ezzel egyet is tudok érteni.

Nekem az első nóta, a Rebirth leginkább a Stratovariust juttatta eszembe a speedelős gitárjaival, meg a dallamaival. Viszont nagy erőssége a csapatnak a mindössze 17 éves énekesnőjük, Farkas Liza, aki erre a "száguldó" (vagy inkább csak nevezzük sodrónak) dalra emlékezetes és könnyen befogadható, ugyanakkor nem sablonos témákat hoz.
A második dal, az Instinct már inkább modernebb irányt mutat. Ez inkább középtempós nóta, itt inkább a hangszeresek dominálnak, főként a gitárok terén fedezhető fel a már említett progresszív elemek használata. A lemezfelvételkor még a két alapító Nátrán Isván és Paksa Tamás nyomta fel a témákat, azóta viszont Tamás már "csak" a dobolásért felel. A demo alapján azt kell mondjam nem is rosszul, sőt! Gyulai Ádám basszerrel együtt komoly alapozást visznek véghez.
A demot a címadó Passage to the Wasteland zárja két változatban. Nehéz dönteni, hogy az akusztikus netán a 'plugged változatot szertetem jobban. Mindkettőben találok számomra kedves részeket. talán kissé hosszúra nyúlik, de annyi baj legyen. Talán mégis az unplugged verzió áll hozzá közelebb. Valahogy hangulatosabb lett. Meg az eredeti változatban itt-ott hallani kevésbé egyéni megoldásokat is. Bár a latinos betét ott is nagyon bejön.

A szövegek terén sem mondanám, hogy klisés dolgokat hoznak. Bár nyilván nem hatnak az újdonság erejével sem az emberi léttel, főként annak ön- és környezetpusztító, "ragadozó" énjével foglalkozó gondolatok, amik Miklós Gábort dícsérik.

Összességében egy nagyon erős bemutatkozó anyaggal rukkolt ki a zalaegerszegi csapat. A demó alapján nem hiszem, hogy ne hallanánk még róluk hamarosan. Ha a teljesítményük élőben is megállja a helyét és még fejlődni is tudnak, illetve még egyénibbé teszik zenéjüket simán el tudok képzelni akár nemzetközi ismertséget is á la Without Face.

9000Sanyi

http://www.femforgacs.hu/review/800/Perfect_Unity_Passage_To_The_Wasteland

"Dallamos metal, helyenként progresszív elemekkel" – áll a CD-hez melléklet kísérőlevélben, amelyet Paksa Tamás küldött el az idei év legelején alakult zalaegerszegi zenekar nevében. Nos, szerintem tökéletesen fedi zenéjüket ez a jelző, hiszen az énekesnővel kiálló csapat novemberben rögzített bemutatkozó anyagán a klasszikus heavy metal keveredik néhány, a progresszív és a thrash muzsikák felé kacsingató témával.

Négy szám bő húsz percben
mondhatni ideális hosszúságú bemutatkozás. Sokan túlzásba esnek ezen a ponton, de a PU gárdája ügyesen ráérzett arra, hogy inkább a minőséget tartsák szem előtt. A 'Rebirth' és a címadó hallatán leszűrhető, hogy olyan közös kedvencek, mint a Symphony X vagy a Dream Theater kétségtelenül hatással voltak a zenéjükre. Jobbára gyorsabb tempók uralják a két dalt, a gitárosok játékán pedig némi komolyzenei íz is érezhető. Az 'Instinct' azonban egészen más húrokat pendít meg, erős Bay Area hatás üti fel fejét (talán nem véletlen, hiszen a tagok némelyike a Vortex nevű Megadeth-tribute bandában is érdekelt), noha Liza éneke itt is a dallamok felé viszi el a hangsúlyt. Kicsit furcsa ez a dalszerkezet, legalábbis az én fejemben nem akar összeállni a dolog. A záró tétel a címadó akusztikusba ültetett változata, amelyben Gellért Levente is kisegítette őket nagybőgőn. Érdekes színfolt ez a szerzemény, mert nem igazán metalos a végeredmény, nekem viszont tetszik. Talán pont azért, mert ennyire elüt a többitől.

Nem találtam rá adatot, de minden valószínűség szerint házi körülmények között történtek a felvételek, és bár egy kicsit vékonynak tűnik a hangzás, ezen a szinten teljesen korrekt és arányos a végeredmény. Egyszerű, fekete-fehér borító
benne a dalszövegekkel és egyéb információkkal
teszi teljessé a képet külső kiállítás szempontjából.

Ígéretes bemutatkozás, bár könnyű dolguk nem lesz, mert hasonló stílusú csapatokból elég sok mozog már a színtéren. De megfelelő hozzáállással és kitartó munkával sok mindent el lehet érni, van már számos hazai példa is rá. Mindenképpen az esélyüket növeli a hallhatóan meglévő hangszeres tudás és az igényességre törekvés. Nem kevés időt fordítottak az anyag csiszolására, összességében azonban érezni, hogy első felvételről van szó, néhány rész nem igazán forr egységbe. De egészen biztosan lesz ez még jobb, kíváncsi leszek a majdani következő kiadványukra. A dalok meghallgathatók illetve letölthetők a zenekar honlapjáról, de aki nem sajnál 500,- Ft-ot támogatásként ráfordítani, az eredetiben is begyűjtheti a csapattól.

Track lista:
1. Rebirth
2. Instinct
3. Passage To The Wasteland
4. Passage To The Wasteland (acoustic)

Közreműködő zenészek:
Farkas Liza – ének
Nátrán István – szóló- és ritmusgitár
Gyulai Ádám – basszusgitár
Paksa Tamás – dob, ritmusgitár, billentyűk
(A demó felvétele óta Morvai Gábor csatlakozott a zenekarhoz második gitárosként)

Honlap:
www.perfectunity.hu
myspace.com/perfectunityhu

http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=13158

Pörfikt Juniti

Mivel általában – mostanában – vagy árjablúzereket, vagy klasszik pankrokkot (stranglers) hallgatok, vérfrissítés volt a cimbiék bandája, a Tökéletes Egység, vagy ilyesmi neve van neki.

Tekintve, hogy jórészük volt zenésztársam, büszke vagyok rájuk. Mert az embernek akár tetszik a zene, akár nem, annak precizitását, igényességét, kidolgozottságát nem lehet nem elismerni. Keveredik benne a sárkányölős-lovagolós-kastélyos metál meg a Lacuna Coil-os meg Ívöneszenszes esszencia. Kifejezetten érdekes. A csajszi hangja amúgy meglehetősen tiszta, meglepően – én személy szerint hiányolok belőle egy kis dögöt, de a pörgős metálhoz könnyen lehet, hogy ez jobb. Ez nem a blekkvelvet, mondhatnák az ex-kollégák, és igazuk is lenne. A zenei részről: lehet ám ájuldozni, nem viccelek. Mert ha élelmes a hallgató, akkor megfigyelheti, hogy zseniálisan vannak fölépítve a számok: minden a helyén van a tempó-és dinamikaváltásoktól az ikergitáros megfejtésekig, dúr-moll váltakozások, témaváltások, egyebek. Különösen felhívnám a figyelmet arra, hogy a hármashangzatok uncsi alapozásától elrugaszkodtak a kollégák, és néha igen érdekes dallamvonulatokat építenek a számokba - ettől lesz kicsit izgis, nem megszokott. A Passage To the Wasteland akkusztikus betétje pedig egyenesen fenomenális, és olyan profizmus feltételezésére ad alapot, hogy csak na. utána jön vissza a metálszóló, szóval minden úgy vagyon, ahogyan annak lennie köll.

Tehát: nem szokásom csak úgy dícsérni valamit, és még csak azt sem lehet mondani, hogy ilyen típusú zenét egyáltalán hallgatnék. Nem vagyok oda a sárkányölős vagy lovaglós-kastélyos metálért, és még a női énekes metálért sem feltétlenül. De ilyen szinvonalas, remekül összerakott, hangulatos, profi munkát már nagyon rég hallottam.

A számok az oldalról letölthetők, meghallgathatók, így minden delikvensnek ajánlom, valamint ha lehetősége van, tekintse meg élőben a csapatot. Mert ez nem semmi.

Cheers.

ps. szövegeket megtekintem holnap, és írok azokrul is.

Pörfikt Juniti pt2 - dalszövegek

No, elemzés, második felvonás.

Első kukkantásra a dalszövegek auktora vagy sok Rousseau-t olvasott, vagy egy kis Nietzschét, vagy mindkettőt. Rousseau jobban átjön. Nem a politikai vonatkozásokra gondolok itten, hanem főleg azokra, amiket írt a természeti állapotról, meg a természetben egyedül sétafikáló Rousseau, aki a természetben van, és a természet király, ő is király a természetben, a fa is király, mélyzöldség van, nyugalom, meg minden tökjó.

Szóval az első szöveg, a Rebirth leginkább ezt a Rousseau-féle állok a természetben és újjászületek cuccost feszegeti. Egyébként a szövegek is meglehetősen precízen vannak megalkotva, tehát érdemes átfutni őket. Kinek ugyi mi, engem ez a pre-mélyzöld mekkora királyság van, újjászületek a természettől dolog annyira nem érit meg. De egyébként, metálos hagyomány, hiszen sokan sem tudnánk összeszámolni hány olyan metálklipp van, ahol az erdőben rázza a fejét a muksó (alkotóknak is ilyesmi klippet javallok, tuti bejövős).

Az Instinct meg az állatias jellegünket hangsúlyozza ki, hablabihablabóbabumm. Kis emberitermészet-ostorozás. az mondjuk mindig belefér. Bár a jófene tudja igazából, miért jutott erről eszembe Nietzsche, az azért kicsit más cég a minden érték átértékelésével és egyebekkel. Ezt inkább megintcsak a Russzós cumóhoz kötném.

A Passage to wasteland (talán a legjobb darab) ezt az érzést még tovább erősíti, emberi természet-fika folytköv., és egy kis kultúrpesszimizmus, szintén álá Russzó. És ofkorsz "Animals kill for sustainmant Mankind kills for entertainment" Ez valamiért nagyon el vagyon találva. Az állatias jellegünk hangsúlyozása – ám itt úgy tűnik, a génjeinkben kódolva van saját bukásunk is. Kis mitikus-naturalisztikus cuccos, Gaia földanyával. Az emberrel szemben meglehetősen pesszimista, ha nem Gaia lenne a szövegben, még autentikus "radikálkatolikus" szöveg is lehetne belőle, eredendő bűnnel meg miegymással. És az ember ássa a saját sírját, lefelé haladó spirál van, nincs megállás a hanyatlásban (russzó,russzó és ismét csak russzó), és a Föld jobb hely lesz nélkülünk. Lehet, de számít ez nekünk?

Nem komálom Rousseaut, meg a természetkultuszt sem, tehát személy szerint nem fog meg a dolog – viszont irodalminak is elmennek a szövegek, kétségtelen. És mégis milyen lenne már egy ilyen hangulatú zenéhez a "süt a nap nehogy szomorú légy" jellegű szöveg? A hangulathoz illeszkedik a szöveg – passzolnak.

És ennyi a lényeg, no.

Perfect Unity - Passage To The Wasteland

Tegnap, miután Kornéllal elég hosszú idő után sikerült újra találkozni és dumálni, átvonszoltam magam a Golfba (nem aludtam már kb. 40 órája), ahol elég komoly társaság fogadott. Jelen volt Tomi és Steve is a Perfect Unity-ből, akik a kezemebe nyomták a Passsage CD-t, amit ezúton is köszönök! Számrészleteket, előzetes keverési változatokat mutattak a srácok korábban, de azt kell mondjam a végeredmény sokkal jobb lett az előzetes elvárásaimhoz képest is! Összességében a keverés szerintem teljesen rendben van, a CD kiállítása szép, informatív, nincs túlpörgetve és ez jó is így. Nézzük akkor sorban a dalokat!

Perfect Unity - Passage To The Wasteland (2007)

01. Rebirth
02. Instinct
03. Passage To The Wasteland
04. Passage To The Wasteland (Acoustic)

A Rebirth valamivel több mint 6 perce indítja a CD-t, ami egy tekerős, gyors kétlábdobos dal, a "slágergyanús" gitártémával az elején. Tényleg megvan a potenciál ebben a számban, és ez nem csak a gitároknak vagy a dobnak, hanem Farkas Liza dallamainak is köszönhető. Liza hangja nem Metal-os, a kemény zenéken felnőtt egyszeri embernek talán eleinte fura lehet, de nálam talán pont ezért is működik ez a dolog annyira. Nagyszerű indítás.

A második dal az Instinct már lassabb vizeken evez, de ez nem azt jelenti, hogy veszített volna keménységéből a zene, csak visszavettek a sebességből egy kicsit. Az elején még hörgés is hallható, szerintem teljesen rendben van itt, csak dobott a dal hangulatán. Mondhatnám (de nem mondom) panterás gitártémával indul a dal, melyre bekúszik az előbb említett hörgős rész, majd ismét Liza hangja veszi át az irányítást. A szólókért dícséret illeti a gitárosokat, sikerült a dal szerves részévé tenniük ezeket, nem másznak az ember arcába (nem úgy, mint egy Malmsteen albumon), így nem bontják meg a dal folyását. Ettől a daltól az előzetesek alapján kicsit fáztam, de abszolúte nem igazolt a félelmeimet! Nagyon jól sikerült ez a dal is!

Következik a címadó dal, a Passage To The Wasteland, ami a cd talán legérdekesebb dala lett. Az indító akusztikus témáról rögtön a Lake Of Tears ugrott be (később az Immortal is), az ő Headstones albumukon voltak hasonló hangulatú témák. De nem kell sokat várni és itt is jönnek a torzított gitárok és hol szaggatnak, hol Maidenesen galloppoznak, hol ikerben nyomják a dallamokat Liza hangja alá. Ha már az Instinctnél Malmsteen szóba került, itt meg kell említeni, hogy a szólóknál felfedezhető az ő hatása is, főleg ami a klasszikus elemeket illeti. A dal és a szólók közepén van egy kis latin hangulatú tánczenei betét (ilyet utoljára az Atheist Elements albumán hallottam), meglepő elem egy ilyen dalban, az biztos! Aztán amolyan keretes szerkezet gyanánt a dal végére visszatér a nyitó akusztikus téma és lezárja a számot.

A záró tétel a címadó szám akusztikus változata, ami ebben a hangszerelésben elég komoly hangulati átalakuláson megy át. Mivel elég komoly fülesen hallgatam éppen a dalt, azt javaslom mindenkinek, legalább a záródalt próbálja ki egyszer fülhallgatón keresztül! Aki figyelmes, az a korábbi dalok egyes témáit is viszonthallhatja ebben a dalban, kicsit átdolgozva természetesen. Nagyszerű dal, tényleg újjászületett így akusztikusan és méltó lezárása lett egy jól sikerült CD-nek!

Nem emelnék ki egy hangszerest sem, mindenki egyenletesen teljesít a Passage-en. Ha értékelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy demo-nak ez 10/10 pont, ha mondjuk nem demo-ként, hanem mondjuk Ep-ként nézzük, akkor pedig egy erős 9-es lenne! Jó kezdés, innen csak felfelé szabad és lehet továbblépni! Erősen ajánlott!

ZALA mindörökké